Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bandi első félmaratonja, Siófok, 2007.11.18.

2013.02.03

Lejegyezte: Bandi, Szekszárd, 2010.01.08.

A felkészülés:

Már korábban kacérkodtam a gondolattal, hogy így 28 évesen kéne magammal kezdeni valamit. Az egyetem után fokozatosan próbáltam szervezetemet rendbe tenni, ekkor már 1,5 éve tiszta voltam a cigitől de az állóképességem továbbra is igen silány volt. Az utolsó lökés egyértelműen Sári (Bandi lánya – a szerk.) megszületése volt. A felelősség miatt gondoltam úgy, hogy muszáj mindent megtennem, hogy egészségesebb legyek. Vettem egy 10e Ft-os adidas futócipőt, jó vásár volt, már összesen több mint 1000km van benne és még mindig tökéletes állapotban van. Valószínűleg a következő is ilyen lesz. A futást 2007. július 10-én hajnalban kezdtem és 4 hónapon keresztül csináltam kitartóan. Talán semmit nem csináltam ennyire szívósan és megszállottan az elmúlt pár évben. Az edzéstervet a BSI honlapjáról szedtem és többé-kevésbé azt is hajtottam végre. Igazából megfogadtam a tanácsukat és magamhoz igazítottam az edzéstervet. A pontos végrehajtás az edzésnaplómban látható (Linkek). Számomra tanulságként az szolgált, hogy hihetetlen gyorsan lehet fejlődni, ha folyamatosan végrehajtom a programot. A testem is elkezdte az átalakulást és gyakorlatilag a lazán „kötött” has és a nyakhúsom is átalakult zömében izommá. Sokkal fittebbnek és magabiztosabbnak éreztem/érzem magam, azóta hogy elkezdtem futni. A felkészülés egyik nagyon kellemes pontja volt, amikor szeptemberben a NIKE félmaratonon párban futottunk Atival. Enyém volt a 7,8 km, övé a maradék… csak testvériesen 
A verseny:
A versenyre Budapestről érkeztem. Amikor beültem a kocsiba megállapítottam, hogy tökéletes futóidő van, 5 fok, szélcsend. Amikor Székesfehérvárhoz érkeztem a táj egyre téliesebb lett és az 50 LE-ös japán csodámat egyre inkább dobálta a szél. Siófokra érve sűrű havazás fogadott, de nagyon elszánt voltam és – gondoltam magamban – legalább szép lesz ilyen időben futni. A rajt az Aranyparton volt egy szállodánál havas esőben 0 0C-ban. A cipőm az első 10m-en elázott, de a hangulat és a lelkesedés miatt ezt észre sem vettem kezdetben. 2 km környékén Krisz szólt, hogy az én 6min15s/km-es tempóm neki lassú és elviharzott. Én tartottam magamat a tervemhez és az első 4 km-et ebben a kényelmes tempóban tettem meg. Mivel a táv két egyforma 10km-es kör volt, így az elején nem akartam magamat kifutni, ezért egyenletesen emeltem a tempót kb. 6min/km-ig. A táv első része nyaralók között, szélvédett helyen zajlott. Ezután kiértünk a Balaton partra. Itt a zord körülmények (szembeszél, havaseső) teljesen beszűkítették a tudatomat és csak arra koncentráltam, hogy a tempót tartani kell és más nem számít. Amikor azt hittem ez már nem lehet rosszabb, akkor egyszer csak elfogyott a betonút és füvön (inkább sárban) kellett kb 1,5 km-et megtenni. A második kört magasabb tempóban kezdtem el, mondván futok, ahogy bírok, aztán ha elfogy a szufla, akkor lassítok. A Balaton parti részt most már úgy tudtam le, hogy kerestem egy széles hátú futótársat és mögötte futottam szélárnyékban, így könnyebb is volt és az arcom sem fagyott szét. 6perc/km alatti tempóban mentem végig a szembe szélben és a sárban, a táv végén még tudtam egy kicsit hajrázni is. A hivatalos nettó időm: 2:08:45 h, a saját magam által mért: 2:07:44 h. A különbség okát nem tudom, de nem is lényeges. A célom a 6min 10s/km-et sikerült teljesítenem.
A verseny után Krisz unokatestvérének szülei vendégül láttak minket egy klasszikus magyar ebédre. A húsleves életmentő volt és nagyon sokat segített, hogy a vér visszatérjen a lábamba.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.