Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Helsinki, maraton 2006.08.19

2013.02.03

Lejegyezte: Ati, Zürich, 2010.06.16. 

 

Még az ifjonti lelkesedésben (értsd: harminc alatt) élt bennünk a gondolat, hogy minden évben le kell futni egy maratont. És persze az ifjúkor elmúltával a lelkesedés megmarad, de valahogy a motiváció és az idő a felkészülésre csökken. Külhonban lévő kollégánk (értsd Fecó) naivan szállást ajánlott az oda látogatóknak, és igen a város Helsinki volt. Igen, a beszámoló a Helsinki maratonról fog szólni, melyet 2006-ban teljesítettünk. A szállásadó és vendége.

Kezdjük a felkészüléssel. Addigra egy maraton már megvolt, így tapasztalat és bátorság megvolt az idegenbeli futáshoz. A versenyre augusztusban került sor, a messzi északon nem túl melegben. Az otthoni futások a 40 fokban (Margitsziget) keményen hozzáedzettek a napsütéshez, Helsinkiben futás közben kimondottan fáztam (ez speciel igaz is, bár nem a felkészülésnek köszönhetően). Tehát érkezés szerda este, szombaton futás. Mi az első hiba amit elkövet az ember külföldi futás alkalmával? Igen, túristáskodni a verseny előtt áll neki az ember, és nem utána. Megfelelő felkészülés után a város körbegyaloglása (jegyet nem veszünk a tömegközlekedésre, no és az indok: az lemegy a térképről :) ) nem jelent akadályt. És tényleg. Vendéglátóm munkás ember révén dolgozott illetve elfoglalt volt, így a hétköznapokon rám maradt a város felfedezése. Persze utána a maratonon mégegyszer megnéztem mindent :) de nem utikönyv készül, legyen elég, érdemes körbelátogatni a várost. Nagy előnye, mindenki beszél angolul, a piaci kofától kezdve a wc-s néniig. Talán mert ők is külföldi vendégmunkások? :) Persze a verseny előtt tartottunk bemelegítőfutást is... csak lazán.
Mindent összevetve szombat reggelre sikerült jól lefáradni :) Vendéglátómmal külön tempót futottunk (őszintén szólva mindig én vagyok a leglassabb, akárkivel is futok), így már a kezdeteknél elszakadtunk. Addigra volt annyi eszem, hogy nem rohanok az elején, kell az erő a végére. Első dolog amit észrevettem, ott nem igazán szurkolnak :) a hangulat nem kicsit erősebb kishazánkban, mégha a versenyzők száma kevesebb is. No persze voltak út menti koncertek, nézelődők (nem szurkolók). Persze profin megszervezett és lebonyolított verseny volt gyönyörű helyen. Tengerparton... naplemente... gyönyörű finn lányok... hopsz elnézést, ez egy másik beszámoló. Laza indulás és kocogás, ismét megcsodálni a már látott épületeket, hallgatni a koncerteket, és figyelni hogy fogy az erő. Mert valahogy nagyon. Meglepetés, edzéseken nem voltam olyan fáradt, legdurvább időszakban sem... a gyaloglás előtte? Az északi levegő? Kb. 20km után éreztem, hogy a szervezetem ennyi energiát tárolt, innentől csak "zsírégetés", szénhidrát csak ahhoz, hogy égjen a zsír. És reménykedni, elég edzett vagyok, hogy kibírjam így a második felét. Azt hiszem mindenki találkozott már edzések alkalmával azzal az érzéssel, hogy akármennyit képes lenne futni, még ha egy kimerítő 3-4 nap után is, lassan, de vég nélkül. Találkoztam én is ezzel a felkészülés során, de most istennek nem akart rámköszönni.
Viszont a frissítés: a banán szőlőcukor páros ott nem divat, nem terem a banán arra, sem a szőlő. Tehát savanyúuborka és édesség, nomeg energiakrém. Az elmaradhatatlan izotóniás ital természetesen ott is szponzor. Tehát nagyarányú energiabevitel minden frissítéskor, talán segít.
Szép, tényleg annyi cukros lötyit és csokit és energiát küldtem be, hogy a gyomrom megadta magát. Minden tekintetben. 28km után a futás átváltott túléléssé két wc között. És komoly filozófiai megfontolást igényelt, hogy lassan vagy "gyorsabban" fussak, vagy esetleg gyalogoljak. No nem az erő miatt. És rájöttem mi az előnye ismeretlen városban futni.... nem tudom feladni a versenyt! Mert feladtam volna, minden idegszálam ordított érte, de ha leállok nincs hova menni. Ha leállok nincs következő wc. Ha leállok nem tudom hogy jutok vissza. Ha leállok nem tudom MIKOR jutok vissza. Muszáj futni, nincs más választás... azóta és előtte is adtam már fel versenyt kevesebbért, de most nem volt lehetőség rá. Az utolsó rész városon (és térképen) kivül a családi házak között/erdőben, nincs semmi támpont hogyan merre ha megállok. Muszáj volt menni. Vagyis futni.
Utolsó pár kilóméteren már szinte eufória vett rajtam érzést, rádöbbentem, hogy hoppá... ez a 39. km mostmár megcsinálom... gyorsabb nem lettem, csak boldogabb. És addigra már nem volt gond gyomorral sem. Hihetetlen, hogy mennyire fejben dől el egy maraton... azt hiszem, lehetne ez a Helsinki maratonom mottója is.

Célbaérkezés az olimpiai stadionban, 4 és fél óra feletti idővel. De valahogy lett erő sprintelni az utolsó 100 méteren. És hihetetlen boldogság volt kifeküdni a fűre célbaérkezés után...

A maraton fejben dől el....

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

What is a healthy blood pressure

(Aqueseelex, 2018.10.12 02:08)

Poids est comment calleux votre sang pousse contre les parois de vos arteres lorsque votre coeur essence pompe le sang. Arteres sont les tubes qui transportent prendre offre sang loin de votre coeur. Chaque culture votre manque de sensibilite bat, il pompe le sang par vos arteres a la reste de votre corps.
https://www.cialispascherfr24.com/commander-cialis-avis/

What you penury to recognize apropos dear blood oppression

(Aqueseelex, 2018.09.27 17:01)

Torsion bras de quelqu'un est comment robuste votre sang pousse contre les parois de vos arteres lorsque votre coeur determination pompe le sang. Arteres sont les tubes qui transportent perseverent b gerer offre sang loin de votre coeur. Chaque age votre moelle bat, il pompe le sang tout au long vos arteres a la flanerie de votre corps.
https://www.cialispascherfr24.com/acheter-tadalafil-tablette/